HTML

Mit is jelent vállalkozni?

2014.05.20. 16:35 pillangó01

 images.jpg

Ki ne tudná, mit jelent vállalkozni. Vagy talán mégsem tudjuk? ....... Nem is tudom. Szedjük csak össze, mit jelent vállalkozni, mit jelent vállalkozónak lenni.

Vállalkozni annyi, mint

  • felvállalni valamit, például, a teljes felelősséget saját magadért, családodért
  • nyitottan állni a világ előtt, meglátni, sőt, keresni a lehetőségeket
  • tudni, hogy sokan fognak akadályozni, lebeszélni, "károgni", és mégis képesnek kell lenni tovább csinálni
  • képesnek lenni megfogalmazni, hogy mit akarsz csinálni, mit akarsz elérni, ehhez milyen eszközeid állnak rendelkezésre, és ami hiányzik, hogyan pótolhatod
  • kockázatot vállalni, hiszen kockáztatod a belefektetett erőt, pénzt, időt, de kapcsolataidat és barátságaidat is, mert sajnos az emberek nehezen viselik el, ha valaki sikeres, és többre jut, mint ők maguk
  • kockázatot vállalni abban az értelemben is, hogy régóta dédelgetett álmod esetleg hamvaiba hullik
  • sokat töprengeni, és a kész helyzetekkel szemben olyan lehetőségeket teremteni, amik eddig nem voltak
  • vidámnak és életigenlőnek lenni, hiszen hogyan tudnál a semmiből valamit teremteni enélkül?
  • oldottnak és lazának lenni, mert görcsösen akarni nem vezet sehová
  • figyelni magadat és a vállalkozásodat, nehogy túllépj magadon
  • elhinni, hogy azt, amit sokan megcsináltak már, azt te is képes vagy megtenni
  • sőt, továbbgondolva, elhinni, hogy te azt is képes vagy megcsinálni, ami eddig még nem sikerült másnak

 Szóval, vállalkozni nem azt jelenti, hogy létrehozol egy céget, és elkezdesz valamilyen tevékenységet. Ez már csak a vállalkozóvá válás utolsó előtti lépése. A vállalkozó benned születik meg, apránként teljesedik ki, és nyílik meg. Amíg nem érzed teljes bizonyossággal, hogy vállalkozó vagy, addig nem fog menni. Addig görcsös leszel, rengeteg aprómunkával próbálod pótolni a képességek, késztetések hiányát, de nem fogsz messzire jutni.

Akkor leszel vállalkozó, amikor a lelkedben érzed, hogy az vagy. Akkor már visz a lendület, egyik ötlet szüli a másikat, egyik lehetőség nyitja meg a kaput a következő előtt.

Ha megérzed a késztetést, már közel jársz a megoldáshoz

Szóval, mitől is vállalkozó a vállalkozó? Te vállalkozó vagy? Hm...... töprengjünk még egy kicsit ezen 

 

 images.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: siker cél elérése

Vállalkoznék valamire....

2014.05.14. 21:41 pillangó01

siker.jpg

Mostanában olvastam egy rövid elemzést arról, hogy a mai 18-20 éves fiatalok hogyan képzelik el az életüket. A megkérdezettek igen nagy ( talán hetven, ha jól emlékszem) százaléka azt prognosztizálta, hogy egy cégnél fog dolgozni.

Én meg arra voltam kíváncsi, hogy a mai 30-40-50 éves korosztály mit gondol minderről. Ezért feltettem a kérdést csekély számú ismerőseimnek, hogy örül-e, hogy alkalmazott/vállalkozó (mindenki a megfelelőt értse magára), és a válaszok azt mutatják, hogy -bár a minta korántsem reprezentatív, de azért jelez valamit - ez a korosztály viszont inkább örül, hogy vállalkozó, mintsem sajnálkozik miatta, illetve örömmel lenne vállalkozó, csak bizonyos okok visszatartják.

Ezen aztán eltöprengtem. Miért alkalmazottként él az, aki vállalkozni szeretne? Miért van, hogy a vállalkozó nem szeretne alkalmazott lenni? Miért van, hogy a fiatalok inkább alkalmazottak lennének, mint vállalkozók, ha aztán 10-15 év múlva várhatóan megbánják, vagy másképp döntenek majd?

Kiindulva saját tapasztalataimból, azt kell mondanom, hogy a fiatalok azért választják nagy többségben az alkalmazotti létet, mert ezt látják otthon, a környezetük erre biztatja őket. Ezen kívül hiányzik a saját tőkéjük, amivel a vállalkozást elindíthatnák. A pénzbeli tőke is hiányzik, meg a tapasztalati-kapcsolati tőke is, nem is beszélve a hiányzó indíttatásról.

A felnőttebbeknél már megvan a tapasztalati tőke, lehetne használni, de - tekintve, hogy alkalmazottként még senki nem gazdagodott meg - hiányzik a pénzbeli tőke. Ezt a hiányt ők már viszonylag könnyen pótolhatnák, főleg a tapasztalatukkal, és azokkal a lehetőségekkel,amik ma már adottak, egészen csekély ráfordítás mellett is indíthatók vállalkozások, ha van hozzá elegendő inspiráció.

Ez az inspiráció az, ami legtöbb esetben hiányzik. Mondja, mondja, hogy de jó lenne, meg milyen kár, hogy én nem, és milyen jó neki,mert neki sikerült. Az a rész hiányzik, amivel el lehetne indulni:

- a harci kedv

- a hit

- a türelem, a kitartás

- és a cselekvés. 

Megér a dolog egy misét, mert sokan vállalkoznának, de ha nem cselekszenek, semmi nem lesz belőle. Tehát, harcostársak, hittel, türelemmel, kitartással cselekedjetek, hogy az elégedett és sikeres vállalkozók közé kerüljetek. 

Folytatom, de ma úgy elment az idő .... :)

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: siker cél elérése

Conchita, avagy az élet

2014.05.11. 18:40 pillangó01

Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megemlékezzek a tegnapi Eurovíziós dalfesztiválról.

Sok mindenről lehetne írni, de mindenről nem lehet, ezért ki kell választani egy témát a sok közül. Azt, ami a legtöbbünket foglalkoztat, akár így, akár úgy. Engem így is, meg úgy is foglalkoztat Conchita, a szakállas díva, aki csodálatosan énekel, az alkalomhoz illő, kiválóan megírt dalt adott elő, mindemellett elképesztően megosztó jelenség.

Mindenki saját értékrendje szerint ítéli meg, és lássuk be, szinte mindenki megítéli valahogy. Pozitívan, vagy negatívan. Amit felvállalt ez az ember, az valami olyasmi, amit nagyon nehéz végigvinni, de amint látjuk, nem lehetetlen. Az ő jelensége bosszanthat, dühíthet, csodálkoztat, szinte mindünkben felmerül valamilyen érzés vele kapcsolatban, méghozzá elég erős érzés. Ha más nem, akkor annyi, hogy értetlenül állunk előtte, és csak nézünk ki a fejünkből - mi ez?

Engem az érdekel elsősorban, hogy egy olyan figura, mint ő - most mindegy, hogy a mindennapjait hogyan éli - milyen lelkivilággal vágott bele a dalversenybe, mennyire készült fel a támadásokra, számított-e a sikerre, hogyan élte meg a rászegeződő tekintetek hadát. Fel lehet-e készülni arra a hihetetlenül erős negatív véleményhadra, amire számítani lehet? Vagy őt ez nem is érdekli? 

Vajon ez az egész történet arról szólt-e, hogy egy dalt elénekelt valaki - tegyük hozzá, nagyon jól -, és olyan hátteret adott neki, amivel hangsúlyozta, hogy a dal a fontos, a személyiség a fontos, és nem számít, hogy nézel ki, milyen a bőröd színe, a vallásod, vagy a szexuális hovatartozásod? Nem gondolnám. Ahhoz elég lenne annyi, hogy minden különösebb felhajtás nélkül, egyszerűen kiáll a színpadra, és minden előzmény nélkül, váratlanul előad valami csodálatosat.

Ez a történet inkább arról szólt, hogy felfigyeljenek rá, és nagyon erős érzelmeket gerjesszen, ami, jól megmunkált európai kultúránkban, pont a kívánt eredményt hozza majd. Nem szeretnék szemforgató lenni, ezért leírom azt, amit erről gondolok.

Az ember, mint olyan, csodálatos lény. Beszél, cselekszik, gondolkodik, dönt, alkot. Az állatok és a növények is csodálatos lények. Élnek ösztöneik, és a genetika által meghatározott, mindig változó, fejlődő adottságaik szerint, megfelelően az ÉLET elvárárainak. Minden tulajdonságuk, akár ember, akár állat, akár növény a szóban forgó élőlény, alapvetően azt a célt szolgálja, hogy fejlődjön, szaporodjon, éljen. Ilyen minőségében pedig elválaszthatatlan része az életének az a tény, hogy nőként vagy férfiként, nőstényként vagy hímként látta-e meg a napvilágot, hiszen alapvető funkcióját csak így tudja beteljesíteni. 

Nem lehet tudomást nem venni arról, hogy valaki nő vagy férfi. Nincs köztes állapot, nincs olyan, hogy valaki nő és férfi is egy személyben. Kivétel ez alól néhány olyan növény- vagy állatfaj, amelyek hímnősek. Ők azonban képesek arra, hogy saját magukban szaporodjanak, nem kell két egyed hozzá. Vagyis az ÉLET az ő esetükben is biztosítva van. 

Ha valaki nőbe született férfi, vagy férfibe született nő, az a természet tévedése. Nem lehet betegségként kezelni, nem gyógyítható, ez egy állapot. Olyan helyzet, amely kiirtja saját magát, hiszen nincs folytatása, nem szaporodik. Régen is volt ilyen, az állatvilágban is van ilyen, nincs ebben semmi rendkívüli, és nem is igényel semmilyen különleges elbánást. Normális esetben az esetek igen csekély százalékában fordul elő.

Ha azonban kihangsúlyozzuk a létezését sőt, tüntetünk vele - és ebben a média, a politika, bizonyos elit körök erősen élen járnak - akkor lassan átmegy a köztudatba. A kisgyerek azt hiszi, hogy ez teljesen természetes, párt pedig mindkét nem tagjai között kezd keresgélni magának. Akkor hogy is van ez a "fogy a nemzet" kérdés?

Az eset nagyon érdekes. Egyrészről el kell ismerni, hogy amit csinál, az jó, másrészről minden idegszálam tiltakozik ellene. 

Gyereknek csak elrettentő példának mutatnám meg, hogy lássa, milyen beteg emberek vannak. Nem az a betegsége, hogy férfiként nem férfi, vagy nőként nem nő, hanem az, hogy állapotát nem tudja elfogadni, hanem inkább lehúz vele. Ha ő nem tud olyan lenni, mint a többi nő vagy férfi, akkor legyünk mi olyanok, mint ő. 

Egészséges társadalomban a férfitestben nő illetve nőtestben férfi egyedeket pont úgy kezelik, mint a nőket és férfiakat, vagyis nem vesznek tudomást róluk, pont úgy nem, mint rólam vagy rólad, külön-külön. Egészségtelen társadalomban ügyet csinálnak belőle, kivetik maguk közül, vagy épp ellenkezőleg, propagálni kezdik. 

Egyik sem normális. Conchiták mindig voltak, mindig lesznek. Gyermekeinknek azonban nem kell követendő példaként előállítani őket, mint ahogyan gyűlölködni sem kell miattuk. 

Hm... hosszabb lett az írás, mint gondoltam. Conchita, remélem, boldog leszel a magánéletedben, sok szép dalt fogsz még elénekelni, de őszintén remélem, hogy nekem nem kell többé látnom téged. 

Szólj hozzá!

Címkék: élet conchita

süti beállítások módosítása